Ezúttal egy nem mindennapi blogposzttal készültünk nektek: a Printa tervezőjét, Majoros Zitát arra kértük, hogy dokumentálja nekünk egy átlagos hétfői napját. A blogposztból többek között megtudhatod, hogy Zita hogyan kezdi és zárja a napját, hogyan dolgozik együtt a Printa csapat, milyen nehézségek adódhatnak a munka során - mindezt személyes fotókkal karöltve, Zita szavaival. Lássuk!
Nem vagyok pacsirta típus, de sajnos muszáj korán kelnem az iskolás gyerekek miatt, és ez minden nap nagy nehézséget okoz. Bárcsak azt mondhatnám, hogy frissen ébredek, tele energiával, de nem ez a helyzet, nehezen szedem össze magam. Nagyon nagy erőfeszítések árán megcsinálom a szokásos reggeli tornát, és egy hosszú fekete kávéval próbálom felpörgetni magam.
A 10-15 perces utat az otthonomtól a Printáig mindig gyalog teszem, addig már viszonylag friss az agyam. Szeretek sétálni, ilyenkor podcastet hallgatok, átgondolom a napom, a teendőket, és gyakran új ötletek is eszembe jutnak. Bár az útvonal mindig ugyanaz, nagyon szeretem a Palotanegyed és zsidónegyed közötti sétát, mindig hangulatos - már ha valaki hangulatosnak nevezné a patinás szürke épületeket, de én szeretem őket.
A hétfői napot mindig egy közös meetinggel kezdjük, átbeszéljük a hetet, és reflektálunk az elmúlt hétre. Nekem a napom nem csak tervezésből áll, nagyon sok a szervezési és adminisztrációs feladat is. A tervezés a legkreatívabb része a munkámnak, de ebből kifolyólag a legnehezebb is, hiszen nem igazán lehet gombnyomásra csinálni, szükséges hozzá az ihlet és a hangulat, meg természetesen a határidő. Utóbbit én tűzöm ki, ráadásul saját magamnak, ami azért nem egyszerű. Kicsit skizofrén állapot, amikor a főnök énem a tervező énemtől vár kreatív terveket időben, a kreatív énem viszont lehet, hogy épp alkotói-válságban szenved. Mivel gyakran másnak is ezen múlik a munkája, a kollegáim is emlékeztetnek, hogy várnak tőlem tervet, választ, döntést, ez pedig nagyban segíti a folyamatot. Szerencsére az évek alatt megtanultam gyorsan és hatékonyan dönteni, megbízni az érzéseimbe, és abban, hogy ha én lelkes vagyok és rajongok a készülő új kollekcióért, akkor biztos lesznek mások is, akiknek tetszeni fog.
Az ebéd mindig közös, együtt eszik a csapat, közben pedig sorozatot nézünk, most épp a Jóbarátokat. Én otthonról hozok ételt dobozkában, ma épp tegnapi maradék volt a menü: sült zöldségek, rizs, bab, hummusz és avokádó-mangó saláta.
Munka után hazasétálok, és kezdődik a családi élet. Kutyasétáltatással vagy főzéssel telik a délután, a gyerekekkel pedig átbeszéljük a napjukat, együtt vacsorázva.
Este még gyakran visszatérek a tervezéshez a nyugodt otthoni körülmények között. Az otthonomat is úgy alakítottam ki, hogy egy meditatív, inspiráló környezetet biztosítson a pihenéshez és a munkához egyaránt, mivel abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a munkám a hobbim és a kikapcsolódásom is egyszerre.