Lehet-e valami úgy élőszerű, hogy nem hasonlít semmire, amit ismerünk? Milyen szerepet játszik ebben a különböző érzékeinkre gyakorolt hatás és az empátia? A művészi intuíció és kísérletezés mellett többek között ezek a kérdések is alakítják Janca Lili intermédia-művész Pacamorf névre keresztelt képzőművészeti projektjét.
A történet egy álomkép megfestésével kezdődött. Az intenzív vízió alapján létrehozott festmény három elem köré épült: egy tér, egy ketrec és egy „élő” forma. Az idő múlásával a kompozíció fokozatosan átalakult: a különböző médiumokkal való kísérletezés során a tér egyre inkább körvonalazódott, a forma pedig újra és újra megtelt anyaggal és textúrákkal. E folyamat esszenciájaként született meg Pacamorf, a művész képzőművészeti és egyben személyes projektje. „Minél többet foglalkoztam Pacamorffal, egyre inkább formálódott bennem, hogy mi is ez: már nem csupán egy légüres térben lebegő megfoghatatlan forma és anyag, hanem egy entitás. Egy lény, saját személyiséggel és élettörténettel” – meséli Lili.
Kezdetben Pacamorf egy triptichonként öltött alakot, amit további festmények, plasztikák, objektek és animációk követtek. Ma már egy érzékeny, tapintható valósággá vált: Lili kiállításain környezetére reagáló robotként lép kapcsolatba a szemlélőkkel. „Ha látsz egy élőszerű, mozgó formát, amely nem fenyegető – nem támad, sőt, akár meg is ijed, védtelennek és gyengébbnek tűnik –, az könnyen kialakíthat benned egyfajta érdeklődést vagy kötődést. Az interakció lehetősége pedig még közelebb hoz ehhez a különös lényhez” – magyarázza a művész.
A Skinned című tárlat narratívájában Pacamorf története tovább formálódik. A ketrec motívuma feloldódni látszik, és a művész által teremtett, folyamatosan „nevelt” entitás szabadon is megjelenik. „Sokáig Pacamorf számomra csak ketrecben létezett. Most keresem a pillanatot, amikor még nem így volt, és amikor ez megtörtént”– emeli ki. Az alkotásokon megjelenő absztrakt kompozíciókat pedig a gyerekkorra emlékeztető és nosztalgiát idéző tárgyak alakítják. A műalkotásokon visszatérő motívumok az idő linearitását megtörve a különböző jelenetek párhuzamos létezését sejtetik. „Bár ez a művészeti projekt egyfajta felnövéstörténet, ami magával hoz egy linearitást, mégis úgy gondolom, hogy az én személyes felnövéstörténetem sem teljesen az. Az emberben a gyerekkora szerintem sokszor párhuzamosan létezik a jelenével” – fejti ki Lili.
És, hogy mit is szimbolizál Pacamorf a művész szerint?
„Ezt a kérdést sokan felteszik és meg is válaszolják helyettem. »Lili, nézz rá, hát ez te vagy!« – szokták mondogatni. Valamelyest van egy ilyenfajta áthallás az alkotásokon, és valószínüleg az sem véletlen, hogy gyerekkori tárgyaim is visszaköszönnek a munkáimon. Úgy gondolom, hogy a szemlélők számára ezek a képek egy gyerekkori visszaemlékezést, nosztalgikus érzést tudnak adni” – mondja.
Ahogy hangsúlyozza, műalkotásai technikai kísérletezések révén bontakoztak ki, de ebben a folyamatban időszakosan mindig van egy irány vagy médium, ami a leginkább foglalkoztatja. Jelenleg az objektek létrehozására helyezi a hangsúlyt. A Printa edition terében így Pacamorf különböző alteregói, LACA, DADA és LAVA kerülnek a középpontba. Az öntött szilikon burokkal bevont és cipzárral ellátott kísérleti objektek az átvedlés szimbólumait hordozzák. Ezt tükrözi a tárlat címe, a Skinned is, amely egyszerre utal az alkotó legújabb műveinek fizikai jellegére és az identitás különböző, egymásra rakódó rétegeire.
„Alapvetően szerintem érdekes dolgokat tud eredményezni, ha valaki sokáig foglalkozik egy témával. Én valahol remélem, hogy Pacamorf nem fog eltűnni az alkotásaimról, inkább ismét átalakul vagy jobban kikristályosodik” – zárja gondolatait Lili.
–
Skinned – Pacamorf and the Gullible Babble című kiállításunk március 14-ig látogatható a Printa edition terében.