Koleszár Stella

A tavasz a természet újjászületésének időszaka, amely a néphagyományban nemcsak a táj megújulását, hanem az emberi közösségek életének felélénkülését is jelentette. Különösen a fiatalok számára hozta el az udvarlás, a párválasztás és az új kezdetek idejét. Koleszár Stella munkáit egy legényválogató népdal záró sora ihlette: „…hogy virág helyett kórót ne szedjek.” A virág motívuma a folklórban, a népdalokban, az irodalomban és a filmművészetben gazdag, rétegzett jelentésrendszert hordoz: a szerelem és a vágy kódja, a nőiesség és a termékenység jelképe, az átalakulás és a döntés metaforája. Stella munkáiban ez a „virágnyelv” újraaktiválódik, ugyanakkor el is mozdul a hagyományos olvasatoktól: a könnyed, tavaszi frissesség mögött finoman megjelennek az elnyomás és a kontroll rétegei. A kollázsok vizuális világa a 60-as és 70-es évek esztétikájához kapcsolódik. Az alkotó korabeli Nők Lapja magazinok színes fotóiból építkezik, amelyeket új munkáiban montázstechnikával ötvöz. A korszak felidézése azonban nem pusztán esztétikai döntés. Az 1970-es évek Magyarországán a népdalok és a népművészet felé fordulás — a táncházmozgalom kibontakozásával — alulról szerveződő, közösségi kezdeményezés volt, amely a korábbi évtizedek mesterkélt, színpadias „állami néptáncával” szemben a mértéktartás, az önkifejezés és a közösségépítés hiteles formáját kínálta. Stella számára ez a motívumkincs ma is élő és kimeríthetetlen: gazdag szimbólumrendszere különösen érvényes lehet a jelenlegi, elszigetelődő társadalmi helyzetben.