Printa Crush - Interjú Ott Anna művészeti vezetővel

Printa Crush - Interjú Ott Anna művészeti vezetővel

Zitát mindig is érdekelték az olyan személyek, akik értékteremtők a területükön, ezért új cikksorozatot indítottunk, amelyben őket ismerhetitek meg egy kicsit közelebbről - akikbe némiképp szerelmesek lettünk.

Szerelmünk egy csöppet sem alaptalan: a Printa crushok tökéletesen egy húron pendülnek a Printa filozófiájával és vizualitásával egyaránt. A sorozatban megjelenő nők jelentős közösségformáló és inspiráló erővel bírnak: a munkásságukkal és az egész lényükkel egy élhetőbb, szebb és fenntarthatóbb hellyé teszik a világot. 

 

Ott Anna a Hadik Kávéház művészeti vezetője, de már hosszú évek óta népszerűsíti az irodalmat az online és az offline térben egyaránt. Egy erősen digitalizált és folyamatosan gyorsuló világban nagyobb szükség van a hozzá hasonló karakterekre, mint valaha. Az ingerdús hétköznapokon könnyű megfeledkezni egy olyan - elsőre - ingerszegény tevékenységről, mint az olvasás, de Anna nap mint nap tömegeket emlékeztet az irodalom örömére és fontosságára. Vörös Katival való beszélgetésem után most Ott Annát kérdeztem a stílusáról, az irodalom ízlésünkre gyakorolt hatásairól, és még egy hasraütésszerű érdekességnek is maradt hely.

 

 

Mit olvasol most?

Általában nem szoktam több könyvet olvasni egyszerre, az elmúlt napokban mégis több könyvet forgatok. Pár hete indítottam egy könyvklubot, ahol Susan Taubes Elválás című könyvét olvassuk és kéthetente egy este átbeszéljük, hogy kinek mit adott az olvasott rész. Tartom a csoporttal a tempót, így két alkalom között elkezdtem olyan könyveket olvasni, amikkel az őszi irodalmi programokon fogok foglalkozni. Tóth Krisztina új regényét, A majom szemét és Nádas Péter Rémtörténetek című regényét olvasom felváltva.

 

 

E-book kontra hagyományos könyv? Elsősorban a fenntarthatóság miatt gyakran találkozni az e-book mellett szóló pro érvelésekkel, de nagyon megosztóak a vélemények ezzel kapcsolatban. Te mit gondolsz erről

Majdnem tíz éve, hogy a diplomaosztómra kaptam egy Kindle-t, amit azóta sem tudok megszokni. Ismerem az előnyeit, amik főleg utazásnál nagyon kényelmesek, sok esélyt adtam neki, sokat marcangoltam magam, mire eljutottam oda, hogy ma két dolgot biztosan ki merek jelenteni. Az egyik - amiket ma már több kutatás is igazol -, hogy egészen egyszerűen nem ugyanolyan az olvasási élmény egy digitális képernyőn, mint amikor papíralapon olvasunk. Mostanában is használom, főleg akkor, amikor egy könyvbemutatóra készülök, de a könyv még nem jelent meg, ilyenkor megkapom a kéziratot pdf-ben és legalább nem a gépemen kell olvasnom. (Ezután is mindig beszerzem a nyomtatott kiadást.) A másik felismerés pedig, hogy én nem csak olvasó, hanem gyűjtő is vagyok.

Szeretek a könyveim között élni, boldoggá tesz, ha rájuk nézek, szeretem őket rendezgetni, portalanítani. Soha nem dobtam még ki könyvet, nem is fogok, az a romantikus kép van a fejemben, hogy én őket tudom örökségül adni majd az unokáimnak, sok dedikált, különleges példányt.

Az elmúlt években a könyvkiadásra is több szempontból lesújtott a valóság, egyrészt folyamatosan csökken az olvasók száma, másrészt annyira felment a papír ára, hogy nagy kérdés, hogyan tudnak majd megjelenni könyvek és milyen áron fogják tudni árulni őket. Ameddig tudom, szeretném a vásárlásommal támogatni a szerzőket és a kiadók számos munkatársát, akik egy-egy könyvön dolgoznak.

 


Bár az olvasás egy egyszemélyes, magányos tevékenység, az irodalmi beszélgetések és események közönség előtt zajlanak. Érdekelne, hogy hogyan alakítod a vizuális megjelenésed ezekhez? Ez egy tudatos folyamat vagy egy spontán, ösztönös dolog?

Túl sok tudatosság nincs benne. Természetesen eggyel csinosabban igyekszem megjelenni, mint ahogy itthon a nappalimban olvasok. Pár dologra figyelek, mielőtt elindulok itthonról. Például nem szeretek kihívóan felöltözni, vagy erősen kisminkelni magam, mert ezeken a beszélgetéseken nem rajtam, főleg nem a külsőmön van a hangsúly, én egy híd vagyok, aminek segítségével az adott szerző, művész el tud jutni a közönségéhez. A legfontosabb, hogy kellőképp felkészüljek, fejben jelen legyek, és minden figyelmemmel a beszélgetőtársamra és a közönségre tudjak hangolódni. Ehhez pedig az kell, hogy ne azon járjon a fejem a beszélgetés közben, hogy szorít a ruha, nem tudok járni a cipőben, itt-ott kilóg valamim, amim nem kellene, hogy kilógjon stb. Röviden: igyekszem az alkalomhoz illően, de nagyon kényelmesen felöltözni.

 


Hogyan jellemeznéd a stílusod?

Mindennél fontosabb a kényelem. Ezen kívül észrevettem, hogy az utóbbi években fontos lett, hogy milyen anyagból készül a ruha, amit viselek, nyáron például szinte csak a lenvászon ruháimat hordtam. Szeretem, ha valami letisztult és egyszerű, főleg a földszíneket kedvelem, amivel pedig ezeket igyekszem feldobni, azok a táskák, amikbe évtizedek óta szerelmes vagyok.

 


Szerinted hathat egy könyv, hangulat, irodalmi karakter a stílusunkra? Neked volt ilyen élményed, tapasztalatod?

Annyira direkten talán még nem tapasztaltam ezt, hogy egy olvasmányélményem miatt vettem meg egy adott ruhadarabot. De mélyen hiszem, hogy minden olvasmányunk hat ránk, a gondolatainkra, a világlátásunkra, az érzéseinkre. Például múlt héten olvastam ki korunk sztárfilozófusának, Byung-Chul Han-nak A föld dicsérete című könyvét, amiben arról ír, milyen hatással van rá, ha a kertjében tölt időt, ha kertészkedik, ha elfordul a digitális világunktól, meg persze arról, hogy mit is műveltünk és művelünk a környezetünkkel az elmúlt évtizedekben. Ez is csak megerősít abban, amire évek óta törekszem, hogy szinte csak használt ruhát veszek, imádom a Facebook csoportokat és a gardróbvásárokat és ha tehetem, hazai tervezőktől vásárolok.

 

 

Fun fact! Mesélj valami érdekes, különös vagy vicces dolgot magadról!

Napokig gondolkoztam ezen a válaszon, de semmi frappáns nem jutott eszembe…Az mondjuk lehet, hogy különös, hogy nem szeretem az almát és a paradicsomot. Viszont most, amikor ezt írom épp hétfő reggel van, és megkaptam a heti értesítést a telefonomra, hogy az elmúlt héten mennyi idő volt a képernyőidőm. Erről pedig az jutott eszembe, hogy amikor azt mondjuk, hogy nincs időnk olvasni, akkor a napi képernyőidőnkből vonjunk le negyedórát, amit hozzáadunk a napi olvasással töltött időnkhöz. Olvassunk sokat, mert annál kevés jobb dolog van az életben. Mondom ezt magamnak és nektek is, hátha ti is megfogadjátok!

 

Kommentet hagyok

Kérjük vegye figyelembe, hogy a kommenteket jóvá kell hagynunk publikálás előtt.