Kármennel Felsőörsön találkoztunk, még nyáron, egy workshopon. Különleges, egyedi termékeinek titka abban rejlik, hogy többféle nyers (héjas) vesszőt használ és nem csak tradicionális magyar technikákat alkalmaz, hanem merít más európai országok hagyományaiból is.

Felhasználja a saját maga által termesztett, kiszárított és visszaáztatott vesszőket. Az áztatás fajtától függően 10-20 napig is eltart. A vesszők fajtájuktól függően más-más színűek, de textúrájukban is különbözőek. Némelyik viaszszerűen csillogó, a másik érdesen göcsörtös és lilába hajló fekete színű, a harmadik olyan zöld mint a régi borosüvegek.

Az általa használt vesszőfajtákról, és azok felhasználási lehetőségeiről mesélt nekünk Kármen:

“Amikor először jártam Dániában – Anne Mette Hvidaa Hjornholm műhelyében – rengeteg féle vesszővel dolgoztunk. Gyönyörű, színes kötegek vártak. Persze színek alapján akartuk kiválasztani, hogy az adott kosárhoz mit szeretnénk, de mivel a vesszők nem csak színükben különböznek, hanem hajlíthatóságuk, erősségük és vastagságuk is eltérő, ezért abból választottunk színt, amit Anne Mette az adott munkára alkalmasnak mondott. Ő saját ültetvényén, mely a házuk melletti földeken van, közel 20 féle vesszőt termeszt. 

Vettem tőle dugványokat, azóta azokat szaporítom évről évre. Korábban Franciaországból is rendeltem öt félét, de sajnos abból csak két fajta maradt meg. Ami lenyűgöző ezekben a külföldi fajtákban, hogy ellentétben az itthon termesztett salix americana-val (amerikai fűz), sokkal egyenletesebb a vastagságuk. Itthon a fűztelepeken szinte csak amerikai fűz van, ezt termesztették anno, amikor még szövetkezetekben készültek a kosarak.

Egyébként közel 400 féle füzet ismerünk, ráadásul nagyon könnyen kereszteződnek. Más alkalmas a kosár oldalának felkarózásához, más az oldal kifonásához, de a technika is meghatározhatja, hogy melyik fajtát érdemes használni. A termesztésnek az az előnye, hogy a legjobb tulajdonságú fajtákat szaporítjuk.

De érdemes begyűjteni is. Francois Desplanches francia kosárfonó írta le ennek a hosszú és bizonytalan kimenetelű folyamatnak a szépségét. A vadon talált, jónak tűnő vesszőt elültetve az első évben hoz néhány vesszőt, két év múlva már egy tucatot, három év múlva talán százat is. Pár év múlva ad egy kosárra valót. Learatjuk, kiszárítjuk, visszaáztatjuk. Ekkor derül ki, hogy tényleg jól használható-e. Anne Metténél egyébként van egy fajta, amit arról a helyről nevezett el, ahol begyűjtötte.

Azért is szeretek több fajtával, különböző színekkel dolgozni, mert egy egyszerű forma is nagyon mutatós tud lenni, sőt néha kiemeli a formát a különféle színhasználat. Különben a vesszők színe az életük során is változik. Más színű, amikor lábon áll, más, amikor megszáradt, és megint más, amikor visszaázik. A vesszőnek a kérge is szép fonóanyag. Van olyan fajta, amelyiknek a belső oldala gyönyörű sárga, amivel szép kontrasztot érhetünk el, ha felváltva használjuk a két oldalát.” 

Kármentől tálak kaphatóak most nálunk, melyeken csodálatosan látszik a különböző vesszők sokszínűsége és játéka. A kínálat azonban bővülni fog még.