Zsiga Renátával az ÜZEM kerámia műhelyben találkoztam, ahol társalapítóként és oktatóként vezeti be az érdeklődőket a kerámiázás rejtelmeibe. Mindezt végtelen türelemmel, és fiatal kora ellenére szilárd szakmai háttérrel teszi. Most végre a saját munkái bemutatására kerített sort és tervezett számunkra egy kapszula kollekciót, amely csak a Printában elérhető. Megkértem, hogy egy kicsit meséljen magáról és a munkásságáról.
Mikor döntöttél úgy, hogy kerámiával szeretnél foglalkozni?
Általános iskolában is művészeti részre jártam, aztán a középiskola kiválasztásánál már tudtam, hogy mindenképp alkotó szeretnék lenni, de akkor még úgy gondoltam, hogy a grafika a nekem való. Szerencsémre a felvételiztető tanárok látták, hogy számomra sokkal ideálisabb, ha térben dolgozom, így nem grafika szakra, hanem a másodikként bejelölt kerámiára vettek fel. Ott aztán szinte azonnal beleszerettem a szakmába, így nem volt kérdéses, hogy az 5 éves képzés után megyek tovább egyetemre. Szegeden jártam a Tömörkény István Művészeti Szakközépiskola és Gimnázium kerámia szakára, majd érettségi után maradtam ötödévre, az OKJ vizsga letételéhez. Utána a MOME kerámiatervezés szakán tanultam, de végül nem diplomáztam le.
Mi motivált az ÜZEM elindítására? Miről szól számodra az ÜZEM?
Az egyetem után belecsöppentem a nagy semmibe, mint sokan a generációmból. Adódott egy lehetőség bekapcsolódni az épületkerámia gyártásba. Így ismerkedtem meg Emillel, akinek rengeteg minden köszönhetek, teljesen új szemléletet hozott a kerámia és az élet egyéb területein is. Közösen hoztuk létre az ÜZEM-et és azóta is együtt csináljuk. Mivel többnyire én szerepelek, sokan hiszik azt, hogy egyedül is csinálom, de nem tudom elégszer hangsúlyozni, hogy egyedül nem menne. :) A kiinduló pontunk az volt, hogy a gyártáshoz mindenképp szükségünk van égető kemence kapacitásra, de ezeket a kemencéket elérhetővé tehetnénk bárki számára azokban a köztes időkben, amikor a nagyobb munkák előkészítése zajlik. Mivel Budapesten akkor még nem volt hasonló profilú hely, hamar ránk találtak a profi és a hobbi keramikusok is. A bérégetésből, aztán organikusan alakult tovább minden, elsőként a szabadon bérelhető műhely megnyitásával, aztán az oktatással. Az elmúlt egy évben, mióta elindultunk, kialakult egy közösség, amihez bárki könnyen kapcsolódhat, ha érdeklődik a kerámia bármely iránya iránt. Születtek csodás tárgyak, szakmai kapcsolatok, és barátságok is a kerámia készítésen keresztül. Ez utóbbi, talán amire én személy szerint a legbüszkébb vagyok, mert szerintem erről kell, hogy szóljon.
ÜZEM kermia műhely - fotó: Turós Balázs
A saját alkotásaidat mi inspirálja?
Szinte mindig az agyag a legnagyobb inspirációs forrásom, amiből dolgozom. Igyekszem olyan mindennapi tárgyakat készíteni, amik a lehető legegyszerűbb módon látják el a funkciójukat, és letisztultságuk miatt könnyen illeszkednek bármilyen térbe.
Zsiga Renáta x Printa mini kollekció
Mi jellemzi a munkádat, tárgyaidat?
Szeretem megmutatni az agyagot amivel dolgozom, ezért viszonylag kevés mázat használok. Szerencsére ma már léteznek ezek a magastüzű kőcserép alapanyagok, amelyek elég tömörre égnek ahhoz, hogy bírják a mindennapos strapát és a mosogatógépet máz nélkül is. Mázak helyett gyakran alkalmazok engóbokat. Ezáltal egy tárgyon belül meg tudok mutatni több struktúrát és színt, meghagyva a teljesen naturális matt felületeket és a készítés nyomait. A saját tárgyaimat már évek óta használom a konyhámban. Sosem szerettem a túlságosan megtervezett tárgyakat, amiket csak egyféleképp lehet hasznosítani, így formailag is az egyszerűség jellemez. Olyan ember vagyok, aki bátran nyúl hozzá egy tárgyhoz, és használja éppen arra a funkcióra, amire kell. Sokszor egy lapos tányér a legjobb fedő a hűtőbe eltett maradékhoz, vagy épp egy csésze a terítékhez tökéletes gyertyatartó. Arra törekszem, hogy olyan tárgyakat készítsek, amelyek erre a szabad használatra ösztönzik az embereket.
