A szitanyomott minták és alkotások már kezdettől fogva meghatározzák a Printa karakterét. De hogyan kezdődött a márka története? Honnan ered az alapító szenvedélye a szitanyomás iránt? Milyen grafikai témák vagy irányvonalak inspirálták a Printa repertoárját? A márka 15. évfordulójának alkalmából többek között ezekről is olvashattok legújabb blogposztunkban.

Az elmúlt másfél évtizedben rengeteg tehetséges művésszel dolgoztunk együtt, akikkel közösen több különleges szitanyomatot alkottunk. Bár ezek a munkák idővel lekerültek a Printa falairól, mi mégis gondosan megőriztük azokat. Mindegyik grafika fontos a számunkra, így úgy éreztük, elérkezett az idő arra, hogy egy kiállítás formájában megmutassuk archivált nyomatainkat. Intuitív és szubjektív válogatásunknak Printa archív címmel a megújult ISBN+ kulturális központ projekt terme ad otthont, 2024. szeptember 17-24. között.

„Bolt”-ból concept store

Majoros Zita egyetemista éveiben hagyta el Szerbiát, hogy képzőművészeti tanulmányait Budapesten folytassa tovább. Ekkoriban a képgrafika szaknak köszönhetően több hagyományos technikával ismerkedett meg, többek között a szitanyomással is itt találkozott először. Az egyetem után képzőművészként kezdte pályafutását, végül az alkalmazott grafika felé vette az irányt. „Rájöttem, hogy nem szeretném kimondottan a képzőművészeti világra lehatárolni az utamat. Kicsit tartottam a teljes elköteleződéstől, ugyanakkor vonzott az alkamazott művészeti irány is. Így elkezdtem gondolkodni azon, hogyan tudnám a saját vizuális ötleteimet eladható formába önteni” – idézi fel. Lassan megszülettek Zita első kollekciói: termékei saját, Bolt névű helyén voltak elérhetőek. „Akkoriban szerencsére nem volt ennyire digitális fókuszú a világ, ma már kihívást jelentene egy Bolt nevű boltot megtalálni az interneten” – jegyzi meg. A Bolt valójában egy kis méretű concept store-ként működött: repertoárjában Zita saját tervezésű pólói, táskái vagy grafikái mellett egyéb design tárgyak is megtalálhatók voltak. Amellett, hogy friss szemmel nézte Budapestet, sokat utazott: a berlini és párizsi concept store-ok, valamint a szerigráfiával foglalkozó galériák mind hatással voltak rá, így lassan a Printa gondolata is kezdett körvonalazódni. 

„2009-ben jutottam el odáig, hogy szeretnék egy nagyobb helyet, aminek a megvalósításába Claudia Martins brazil fotóssal együtt vágtunk bele. Már az alapításnál megfogalmazódott bennem, hogy szeretnék egy saját szitanyomó műhelyet, ahol a művészeti projektek létrehozása és design termékek gyártása mellett, kísérletezni is tudunk. Úgy éreztem, egy saját műhelyben ezt sokkal szabadabban tudom megvalósítani, mint külső partnerek bevonásával. Így alakult, hogy a szitanyomó műhely már az alapkoncepció részévé vált, ami mellett számomra fontos volt, hogy az új térben működjön egy design bolt, továbbá Claudia számára az, hogy legyen egy külön galéria terünk és kávézónk is. Így gyúrtuk össze az ötleteinket és végül egy egyedi koncepciót tudtunk létrehozni” – részletezi Zita. 

A Printa tulajdonképpen Budapest egyik első környezettudatossággal foglalkozó concept store-jaként nyitotta meg kapuit a Rumbach Sebestyén utca 10. szám alatt, ahol mindmáig működik. Zita elmondása szerint a kezdettől fogva hangsúlyt fektetett a ruhák és egyéb termékek alapanyagválasztására: „2010-ben találkoztam először az upcycling kifejezéssel, de akkor már négy éve készítettem bőrkabátokból táskát, akkoriban viszont még nem neveztük nevén ezt az irányzatot” – meséli. A nyomótechnikák általában terhelik a környezet, ezért erősítve a környezettudatosság iránti elköteleződést a szitanyomás műveléséhez vízbázisú festéket választottak. 

A városi szubjektív benyomásoktól az öngondoskodásig

Zitát szerbiai származása miatt az alkotásban is inspirálta Budapest és saját közvetlen környezete, így grafikai mintáiban eleinte a tipográfiai alkotások és a város különböző rétegei, valamint annak szubjektív megélései köszöntek vissza. Alkotásait majd a geometrikus és később organikus formák jellemezték, a különböző struktúrák vizuális megjelenítése pedig a mai napig foglalkoztatja. „A szitanyomás technikájával való kísérletezés a mai napig jellemző a munkáimkra. Mostanában a kerámia is foglalkoztat és az, hogy az agyag struktúráját hogyan lehet szitanyomással visszaadni. Továbbá a technikából adodó kopások vagy »hibák« szintén inspirálóak számomra: mikor kezd a hiba az esztétikum forrása lenni? Hol húzódik meg ez a határ? A szitanyomásnak ez az egyedisége mindig is tetszett ebben az eljárásban” – részletezi.

A Printa repertoárjának szintén alapdarabjai közé tartozó szitanyomott papíralapú alkotások is hasonló grafikai irányok jellemezték az évek során. Ezek a munkák több magyar és külföldi művésszel együttműködve öltöttek alakot. Sokaknál megjelent a város mint központi inspirációs forrás, és az ahhoz tartozó különböző tapasztalatok, benyomások vizuális kifejezése. „A 2000-es évek első felében valamelyest a street art és annak befolyása a grafikára vagy a képzőművészetre jelképezte ezt az időszakot: Stark Attila és Baranyai András művészetét is jellemzi ez a tendencia, de mindkét alkotó teljesen egyedi módon nyúlt hozzá. Utóbbinál a rajzfilm jellegű karakterek városi témákkal keverekedtek. Tulajdonképpen ez volt a közös nevezőnk: a város. Hiszen Budapest az a környezet, amiben élünk , de nagyon különbözően állunk hozzá a témához. Nemes Anita például egy finom vonalas, álomszerű, elvont megközelítést képvisel, míg Thury Lili kollázsain különböző várostöredékeket láthatunk” – magyarázza Zita. Mindemellett a tipográfiai alapú alkotások, mint Balla Dóra vagy Puskás Marcell munkái is erősítették a Printa kínálatát. Majd az utóbbi néhány évben, a Covid utáni időkben a printkollekciók fókusza szépen lassan a befelé fordulás és a mentálhigiéné témája felé vette az irányt. „A koncepciózus gondolkodás mindig végigkísérte a munkánkat: fontos volt számunkra, hogy hagyjunk teret olyan különlegesebb és elvontabb termékeknek is, amik nem feltétlenül eladhatóak, de mégis előre visz minket” – fogalmaz Zita.

Állandó alapszemlélet változó fókusszal

Bár az elmúlt másfél évtizedben a Printa alapkoncepciója ugyanaz maradt, a hangsúlyok valamelyest mégis változtak. „Ahogyan én is változtam” – mondja Zita. Az első öt évben nagyobb szerepet kaptak a művészeti kollaborációk és projektek: „Claudia rengeteg energiát fektetett abba, hogy vendégművészeket, például Lotta Nieminent és a SYLG street art csoportot fogadjuk a műhelyünkben. Amikor szétváltak útjaink, a Printa saját kollekciójának fejlesztésére, egy egységes és egyedi kínálat kialakítására összpontosítottunk. Elkezdtünk olyan fiatal magyar művészekkel is együtt dolgozni, akik közvetlen környezetünkben tevékenykedtek és volt hozzájuk kapcsolódásunk: egy alkotói közösséget igyekeztünk építeni. Az utóbbi időben, a Covid után, úgy éreztem, hogy a brand kellően megerősödött, így ismét elkezdtünk nagyobb hangsúllyal művészeti projektekben és kiállításokban gondolkodni” – összegzi Zita.