Mitől válik az otthon otthonná? Mit jelent azt elhagyni, majd újra rátalálni? Lehet-e egyszerre több tér is az otthonunk? Egyáltalán milyen az otthonérzet? És melyek azok a tényezők, amik kiváltják bennünk ezt az érzést? A Printa edition első kiállítását az otthon és a tér egymásraható viszonyrendszere inspirálta. Íme, a Homebound! 

Az otthon nem csupán fizikai térre korlátozódik, hanem egy mélyebb érzelmi és szellemi dimenzióban is kibontakozik, aminek absztrakt tartalma folyamatos átalakulásban van. A bemutatott alkotásokon a hazatalálás, a helyvesztés, valamint az otthon keresésének és az otthonra találás univerzális és egyben személyes történetei látszanak kirajzolódni. 

Oleksandra BALYTSKA

Oleksandra Balytska három különböző személyes narratíva mentén közelíti meg az otthon jelentését. A gyermekkori ház, amely „lábaival” egyensúlyozik a stabilitás és mozgás között (My first home had legs). Egy örökbefogadott macska formájában pedig az otthon hordozhatóvá válik, amely végigkíséri a változó terek, ideiglenes otthonok között (My second home is a cat). Az örök otthon azonban az emberi kapcsolatokból szövődik, amelyek túlmutatnak a fizikai tér határain (My forever home is my loved ones). Oleksandra munkái 

érzékenyen mutatnak rá az otthon és a belső világunk közötti harmóniára, aminek megteremtő eszköze lehet egy hely, egy társ vagy emberi kapcsolataink.

Sandra POLIAKOV

Sandra Poliakov alkotásai az otthonkeresés és az önmegtalálás egymásraható folyamatait vizsgálják. A stabilitás utáni vágy és a „lebegés” feszültségét ragadja meg egy banyánfa alatt ülő nő képében (Searching for Roots). A banyánfa szétterülő ágaiból lenyúló léggyökerek a „talajra találás” iránti törekvést szimbolizálják. Az alap megtalálására tett erőfeszítései ellenére a fa, akárcsak a nő, a keresés állapotában lebeg. A mögötte feltűnő élénkvörös nap egyszerre a vágyakozást és nyugtalanságot jelképezi. Ezzel szemben a buja virágmintákkal körülölelt nő képe (Finding Peace) a harmónia, a növekedés és a megérkezés szimbóluma: egy emlékeztető arra, hogy az otthont saját belső békénk megteremtésében is felfedezhetjük.

SZÁNTÓ Sári

Szántó Sári két párhuzamos otthon részleteit idézi fel: egy szolnoki lakótelepi panellakásét, és nagyanyja vályogházát a szomszéd faluban. Mindkét helyszín már csak emlékeiben él – a vályogház rég eltűnt, a panellakás pedig mások otthona lett. A két tér alkotóelemei, mint a nippek, csipketerítők, mintás textilek, falra akasztott tányérok, miskakancsók, szobanövények és megállt órák jelentik alkotásainak fő motívumait. Mindezeket intim, hétköznapi jelenetek szövik át: mezítlábas pihenés, közös étkezések, fürdések, csendes hallgatózás vagy az édesapjára való gondolás pillanatai. Az így megalkotott kollázsok, ugyanúgy lyukasak és hézagosak, mint saját emlékei – a hiányok azonban éppoly fontos részei a történetnek, mint a megőrzött töredékek.

A kiállítás január 30-ig látogatható.

Kiállító alkotók: Oleksandra BALYTSKA, Sandra POLIAKOV, SZÁNTÓ Sári 

Kurátor: Vikárius Réka

A Homebound szerigráfiák limitált példányszámban elérhetők a Printa boltjában és online felületén.