A Printa állandó, UNIQUE kollekciója a márka tervezőjének, Majoros Zita édesanyjának kivételes alkotásaival bővült. Zita interjúját olvashatjátok!
Anyukámra mindig is felnéztem, nagyon fontos női minta volt az életemben. Orvosként sokat dolgozott, határozott volt és önazonos, ugyanakkor kreatív is. Most, hogy már nyugdíjba vonult, elkezdett a kézműves szenvedélyének élni, de ezt sem úgy, ahogy egy nyugdíjastól "várnánk": saját márkát indított, és új módszerekkel - többek között sashiko és upcycling technikával - is megismerkedett, a különleges, egyedi termékei pedig már a Printában is elérhetőek. A története sokunknak inspirációként szolgálhat: soha sem késő új dologba belevágni!
Hogyan kezdted el az upcyclingot és a sashikot, és mi vonzott ezekben a technikákban?
Csak két éve ismertem meg az "upcycling" kifejezést, addig anélkül, hogy tudtam volna, az "újrahasznosítás" kifejezést használtam. Egyébként tudtad, hogy a Cambridge Dictionary az UPCYCLE szót az év szavának hirdette 2019-ben?
Én valójában 60 éve készítettem el az első "upcycling" projektemet, amikor tízéves kislányként kartontekercsekből (vécépapír gurigájából) figurákat készítettem, amiket maradék rongyokba öltöztettem (nagymamám varrónő volt), mosott gyapjúból hajat, gombokból és gyöngyökből pedig szemeket kaptak.
A következő említésre méltó projektem az indián ruházat volt az unokáknak, teljes egészében használt bőrkabátokból, nadrágokból, használt fagyöngy ékszerekből...
A többi megmaradt gyöngyből elkezdtem díszeket készíteni a karácsonyfára: így született meg a @mnogo_htela_mnogo_zapocela márkám!
Hogy jött a sashiko?
Az már tiszta véletlen...
Körülbelül 40 éve varrtam egy nagy ágytakarót (2x2m) patchwork stílusban, pamutvászonból, különféle mintákkal, összefüggő háromszögekkel. Imádtam, mert valahogy a férjemmel közös projektünk volt: késő estig varrtam, ő meg lelkileg támogatott, és ellátta a két kis gyerekünket, amíg varrtam. Szóval nagyon sajnáltam, amikor 6-7 évvel ezelőtt észrevettem, hogy elkezdett szakadni... Aztán teljesen véletlenül megismerkedtem a sashikoval - és annak az ősi, japán hímzésnek az alapfunkciójával (javítás, foltozás, varrás). Az eredmény tökéletes lett, és ez lett az "állandó projektem", mert az évek során más részeken is keletkeztek sérülések, így bővült a "javítás". Ezen az alapfunkción és a legegyszerűbb öltésen kívül lassan más mintákat is megismertem, amiket kombinálok is az új szerelmemmel; a rátétes farmerdarabos patchwork technikával, hogy új, talán értékesebb termékeket alkossak.
Amit még nem szívtam magamba, az ennek a hagyományos japán hímzésnek a mély filozófiája - talán majd egyszer!
El tudnád magyarázni az újrahasznosítás folyamatát és azt, hogy hogyan építed be a sashikot a munkádba?
Megpróbálom ezt a lehető legrövidebben elmagyarázni. Igyekszem ötvözni a három szerelmemet: a farmert (többnyire használt, kiselejtezett nadrágokat), a patchwork varrástechnikát és az újonnan felfedezett sashiko hímzést, és különböző dolgokat készítek: táskákat, pénztárcákat, tablet vagy telefontokokat, könyvborítókat, tolltartókat, könyvjelzőket...
Milyen típusú anyagokat szeretsz "újrahasznosítani", és honnan szerzed be ezeket?
Nagyon kevés kivételtől eltekintve igyekszem használt, kiselejtezett alapanyagokkal dolgozni: elsősorban farmer (nadrág, szoknya, ing), béléshez leginkább férfi ingeket, de sérült bőr kézitáskákat, cipőfűzőt és még cérnát is használok. A cipzárok is újrahasznosított, „mentett” darabok, és még a cérna is többnyire használt. Leggyakrabban használtcikk piacokon - úgynevezett bolhapiacokon, vagy ahogy az unokáim hívják: földi piacokon - találom mindezt. Egyre gyakrabban fordulnak hozzám barátok, ismerősök, akik nekem adományozzák kinőtt, illetve sérült ruhadarabjaikat, cérnáikat...
El tudnád magyarázni az újrahasznosítás folyamatát és azt, hogy hogyan építed be a sashikot a munkádba?
Megpróbálom ezt a lehető legrövidebben elmagyarázni. Igyekszem ötvözni a három szerelmemet: a farmert (többnyire használt, kiselejtezett nadrágokat), a patchwork varrástechnikát és az újonnan felfedezett sashiko hímzést, és különböző dolgokat készítek: táskákat, pénztárcákat, tablet vagy telefontokokat, könyvborítókat, tolltartókat, könyvjelzőket...
Milyen típusú anyagokat szeretsz "újrahasznosítani", és honnan szerzed be ezeket?
Nagyon kevés kivételtől eltekintve igyekszem használt, kiselejtezett alapanyagokkal dolgozni: elsősorban farmer (nadrág, szoknya, ing), béléshez leginkább férfi ingeket, de sérült bőr kézitáskákat, cipőfűzőt és még cérnát is használok. A cipzárok is újrahasznosított, „mentett” darabok, és még a cérna is többnyire használt. Leggyakrabban használtcikk piacokon - úgynevezett bolhapiacokon, vagy ahogy az unokáim hívják: földi piacokon - találom mindezt. Egyre gyakrabban fordulnak hozzám barátok, ismerősök, akik nekem adományozzák kinőtt, illetve sérült ruhadarabjaikat, cérnáikat...
Szembesültél-e bármilyen kihívással az upcyclinggal és a sashikóval való munka során, és hogyan győzted le ezeket?
Persze, a munkám során megtanultam, hogy teljesen mindegy, milyen farmert találok, gyakorlatilag a legjobb az elasztán nélküli, de a vastagságuk is fontos, mert sok részt csak kézzel varrok, ami vastagabb és erősebb anyagokkal nagyon nehéz: az ujjaim, néha még a gép is (ami egyébként szinte már ereklye, a gimi végeztével kaptam) igencsak megérzik. Ami a sashiko hímzést illeti, nincs vele komolyabb probléma, azt leszámítva, hogy Szerbiában nem találok eredeti cérnát és speciális tűket, így meg vagyok elégedve azzal, amit találtam. Egy ponton nagy mennyiségű pamutszálra leltem egy bolhapiacon - nyersen , festetlen, natúr formájában -, már második éve használom, és nagyon jól passzol a kék farmer színekhez. Mivel hozzáadtam még néhány színt (narancs, piros és mustársárga), időnként a sashiko hímzést is "színezem".
