Szöveg: Vikárius Réka

Hogyan látja egy generáció önmagát? Mennyire önazonos ez a kép az egyén szintjén? Lehet-e a generációs identitás és egy művész alkotói módszerében összefüggéseket találni? A Printa XYZ címmel nyitotta meg idei első kiállítását – ezúttal az X, Y és Z generációk társadalmi kérdései kerültek terítékre. Beszámoló!

„Képzeljük el, hogy egy olyan világban élünk, ahol minden generáció egy különálló sziget. Az X generáció szigete tele van analóg technológiával, a Y generáció szigete a digitális átmenet hídján áll, míg a Z generáció szigetén már a virtuális valóság a norma. Most képzeljük el, hogy egy híd köti össze ezeket a szigeteket, lehetővé téve a generációk közötti utazást és tapasztalatcserét. Ez a híd az XYZ kiállítás” – vezeti fel gondolatait a Mélylevegő projekt társalapító-pszichológusa, Pető Dorina, a kiállítás megnyitóján mondott beszédében.

De hogyan jutottunk el legújabb szerigráfia kollekciónk és kiállításunk központi témájához? Mivel a Printa színfalai mögött, termékpalettánk megújulásán más-más generációhoz tartozó alkotók dolgoznak, így az egyes csapattagok különböző alkotói magatartása és világtapasztalata jelentette a kapcsolódási pontot. Ezért legújabb alkotásaink középpontjába az X, Y és Z generációk sztereotípiáit és egyéb kérdésköreit helyeztük. Ahogy Dorina is kiemeli beszédében: „Az XYZ kiállítás alkotóinak központi témái valamennyire összhangban vannak a sztereotípiákkal, de közel sem azonosak velük. Sokkal inkább az adott életszakasz aktuális kihívásait tükrözik, megspékelve a társadalmi és kulturális örökséggel, amit a nyakukba kaptak”. 

VALLOMÁS-PORTRÉK

A Printa alapítóját, Majoros Zitát korábbi munkáiban is foglalkoztatták az idő múlásának, a változás folyamatainak megragadása, valamint a női lét újradefiniálása. Legújabb „Call me crazy…” munkáit is ugyanezen témák alakították. 

A szerigráfiákból és kerámiákból álló sorozat címét egyébként egy közösségi média trend ihlette, amelyben különböző életkorú nők Tik Tok videókban osztják meg személyes történeteiket, miközben napi szépségápolási rituáléjukat végzik. Zita alkotásaiban a magánszféra határainak effajta feszegetését állítja párhuzamba azon felismeréssel, hogy az X generáció számára a mentális egészség, az öngondoskodás és az önmagukról való nyílt beszélgetés sokáig tabuként volt jelen a mindennapokban. „A 80-as években, amikor felnőttem, még nem volt szokás tudatosabban figyelni vagy foglalkozni önmagunkkal, mentális egészségünkkel. A saját magunkról való nyílt beszélgetés, vagy a szakmánkban, hogy énmárkát építsünk, kifejezetten udvariatlannak számított. Így bennem egy kicsit később érett meg, hogy tudatosan foglalkozzak saját érzéseimmel, valamint a viszonyommal önmagamhoz és a női létemhez” – részletezi Zita. 

Így munkáinak központi motívumaként a női arcot választotta, amelyek kisplasztikák és téglalap alakú befoglaló formába zárt nyomatokon jelennek meg. A hagyományos női portréábrázolással ellentétben, a szépségideál kifejezése itt lényegtelenné válik, és a megalkotott női arcokon a belső történések nyomai látszanak kirajzolódni. A felismerhető, de mégis absztrakt arcformák egészen amorf sziluettekké redukálódnak: az agyagból megformázott portrék mindegyike egy-egy vallomás jelképévé válik.

„MI A MIÉNK?”

Míg az X témája az énmárka, az önmagunkkal való foglalkozás, addig az Y-t az otthonteremtés, egzisztencia és a biztonság megteremtésének kérdései foglalkoztatják. „Nem azért, mert idealista módon Pinterest lakberendezési képek válogatása a kedvenc szabadidős elfoglaltsága, hanem mert 30-40 évesen ez az életkorából adódó feladata, amit nem könnyít meg az a társadalmi környezet, ahol szinte lehetetlen saját lakhatáshoz jutni és egyről a kettőre haladni” – hívja fel a figyelmünket Dorina.

„Generációnk kérdéseként merülhet fel, hogy mi a miénk” – fogalmaz Varga Bálint Dániel. „Vase” című szerigráfiáin keresztül valójában a tárgy-személy viszonyrendszerét vizsgálja. A görög vázákra emlékeztető sziluettek stabilan állnak asztalukon, miközben a rajtuk megjelenő geometriai alakzatok formai ritmusokká alakulnak – a tárgy körül zajló élet és események lenyomataként. Az így kirajzolódó jelenetek egy új perspektívát kínálnak: mit is látnak a tárgyaink, ha minket néznek? A grafikák központi motívuma egyfajta tükörként működik: arra ösztönöznek, hogy saját környezetünket szemlélve elgondolkodjunk, mit is jelentenek számunkra a minket körülvevő tárgyak.

A biztonság keresése, pontosabban a bizonytalanság motívuma a Z alkotásainak is inspirációs forrásává válik.

„EGY KIS FÉNY AZ ALAGÚT VÉGÉN”

A Z generáció origója a digitális kultúra: beleszülettek a technológia világába, amely a világhoz való kapcsolódásukat és identitásukat is áthatja. Ennek ellenpontjaként Bencsik Zorka alkotói tevékenységében mégis a manuális technikák felé nyúl. Mellőzve a digitális metódusokat, így tett legújabb alkotásaiban is, ahol az amúgy digitális filmkészítés folyamatát manuálisan, ceruzával, ollóval és papírral helyettesítette, még több teret engedve a véletlenszerűségnek. Ez a fajta hozzáállás szépen párbeszédet alkot új munkáinak központi témájával. Az alkotó ugyanis a Z generáció jövőhöz való viszonyulását vizsgálja, amelyben az elveszettség, a bizonytalanság és az útkeresés együttes jelenlétét fogalmazza meg. 

„A Z generáció előtt végtelen lehetőség áll, de közben az összes valahogyan limitált. Igazából mindegy is, hogy milyen utat választunk, mert egy újabb járvány vagy egy háború, de ha ezek nem is, akkor a globális felmelegedés úgyis közbeszól. Ettől függetlenül viszont mi is szeretnénk a jövőnket tervezni. Ez az érzés jelentette munkáim kiindulópontját” – magyarázza Zorka. A végtelenség és a limitáltság képi megformálásához pedig az egyik legösszetettebb kultúrtörténeti szimbólumhoz, a labirintushoz nyúl vissza. A különös geometrikus és spirális formai hálózatok fekete és fehér árnyalatokban öltenek alakot, amelyeket ezüstös hangsúlyok emelnek ki monokróm hátterükből – ahogyan Zorka is fogalmaz: „hogy legyen egy kis fény az alagút végén.” A különböző labirintusok végül zászlóként egyesülnek, mint egy közösség és egy idea összetartó jelképe. 

Z-MOZAIK

Bár Szabó Anna grafikái analóg technikával öltenek alakot, alkotói módszerében a digitális eszközök kiegészítő elemként szolgálnak: szerigráfiának inspirációs forrását ugyanis a mesterséges intelligencia adja. Az alkotó pontosabban a ChatGPT-hez fordult, hogy megkérdezze, milyennek látja a Z generációt. Az így listázott kulcsszavakat pedig vonalrajzokká alakította – korábbi munkáihoz híven, önreflektív módon, saját tapasztalatainak szemszögéből.  

A hat kiválasztott téma továbbá a Z generáció mindennapjainak egy lehetséges mozaikjaként áll össze. Fejest ugrani egy saját vállalkozásba (entrepreneurship), ami utal arra is, hogy ezen nemzedék tagjai nem csak fogyasztók, hanem a társadalom aktív résztvevői is szeretnének lenni. A FOMO, vagyis a kimaradás félelme az állandó késztetés érzését ragadja meg, hogy mindig kapcsolódjanak az aktuális eseményekhez. Az OOTD (outfit of the day) és a skincare az önmagukról való gondoskodás és önkifejezés jelentőségét mutatja, valamint a micro-influencerek és a fenntarthatóság (sustainability) fontossága jelzi, hogy tudatosan szeretnének bánni környezetükkel. „A sorozatból az egyik kedvenc munkám a skincare című alkotás. A grafikán egy maszkot látunk, amelyet szépségápolás céljából szoktunk az arcunkra felhelyezni, ugyanakkor az önmagunkkal szembeni elégedetlenséget is kifejezi. Szüntelenül keressük a legapróbb hibáinkat és a megoldást, hogy eltüntessük azokat: rejtegetjük a valóságot és még szét is kürtöljük” – emeli ki Anna.

A Z témái, legyen az a bizonytalanság, a ChatGPT, a környezettudatosság, a FOMO, az entrepreneurship vagy a mircoinfluencer lét, nem azért fontosak ezen nemzedék számára,  „mert született szociális szorongók, hanem mert ebben az életszakaszban önmaguk megismerése és a világ megértése a teljesen normális feladatuk, és mindezekre egy kiszámíthatatlan világban kell időtálló válaszokat találniuk” – világított rá Dorina.

Majd így zárja gondolatait: „Ha tudatosan próbálkozunk, kipillanthatunk a generációnk által kapott szemüvegünk alatt. Beleleshetünk, milyen lencséket kapott a másik generáció. Nézzük ilyen szemmel a kiállítás alkotásait. Vegyük fel egymás szemüvegét, használjuk ezt a kiállítást hídként, és járjuk be egymás szigetét”

Az XYZ alkotások a Printa webshop oldalán is elérhetők.

Kiállító alkotók: Bencsik Zóra Kata, Majoros Zita, Szabó Anna, Varga Bálint Dániel

Fotók: Gaál Dániel